A Karate-do kialakulása

A Karate kialakulása Okinawa szigetére vezethető vissza. Okinawa a Ryūkyū szigetcsoport legnagyobb szigete. Sajátos földrajzi helyzete miatt fontos kereskedelmi csomópont volt. Kerekedelmi közvetítő szerepe volt Kína és Japán között. Történelme nagy részében független királyságkét létezett, de erős kínai majd japán befolyás alatt. 

1429-ben a több kicsi fejedelemséget a SHO dinasztia - Kína támogatásával - egyesítette. Létrejött a Ryūkyū Királyság. A Sho dinasztia királyai tiltották a fegyverviselést polgári személyek számára, félve egy esetleges lázadástól. Viszont a kor viszonyai (kalózok, rablóbandák) szükségessé tették, hogy a lakosság valamilyen módon megvédje magát.  Ezt követően a köznép figyelme a pusztakezes harci rendszerek felé fordult, míg a fegyveres küzdelmi formákat a nemesség ápolta tovább. 

A kínai kereskedők és telepesek a harcművészeti tudásukat (Kung fu különböző ágai) is magukkal vitték  a Ryūkyū Királyságba, ugyanakkor a japán harcművészetek pl. a Ju-jitsu (vagy Jiu-jitsu ) is eljutott a szigetre. Ezek a technikák keveredtek a helyi küzdelmi technikákkal. Ebből alakult ki az a sajátos önvédelmi rendszer amit Okinawa-te (Okinawai kéz) vagy Te (kéz) néven ismertek. Ugyanakkor létezett egy Kobudo nevü módszer is, ami hétköznapi használati tárgyak fegyverként való alkalmazását tanította (bot, sarló, evező, villa stb.) és szervessen összefort a Te rendszerével.

Japán megszállás

 Okinawa 1609-ben japán megszállás alá került, gyarmattá vállt. A fegyverviselési tilalmkat megerősítették és tovább szigorították. A pusztakezes harci módszereket is tiltani kezdték. Nem voltak hivatalos Dojók (edzőtermek) és hivatásos oktatók. A küzdelem tudománya jobbára apáról-fiúra szálló hagyományként marad fent, illetve titokban gyakorolták. Okinawa földrajzi helyzetéből adódó kereskedelmi közvetítő szerepe továbbra is megmaradt, azonban kultúrálissan fokozatossan közelebb került  japánhoz. A Ryūkyū királyság gyarmati helyzete 270 évig tartott. Változásra csak a sógunátus megszüntetésével, Japán modernizálása kezdetén, 1879-ben kerülhetett sor: Okinawa "Okinawa prefektura" néven Japán része lett. 

A modern Karate-do

A több mint 200 éves megszállás alatt a népi önvédelmi módszerek hallatlan fejlődést értek el. Az Okinawa-te (Okinawai kéz) kiforrott küzdőművészetté vált. A stílus különbőző irányzatokra bomlott: kialakult a Naha-te, a Shuri-te és a Tomari-te. ( Okinawa 3 nagy városa és területi egységéről elnevezve. ) 

A mesterek folyamatossan csiszolták és finomították az Okinawa-te technikáit és a neve is megválltozott, Karate ( kínai kéz )  vagy Karate jutsu néven utaltak rá. 1902-től az addig csak titokban gyakorolható Karatét a Oktatásügyi Minisztérium Okinawán, Shuri tartományban kötelező tananyaggá tette. Ezzel kezdődött a Karate igazi elismerése. Szükségessé vállt, hogy az addig csak titokban, kevés embernek, különböző módon tanított művészetet szélesebb körben oktathatóvá tegyék

Ez a munka FUNAKOSHI GICHIN nevéhez fűződik. A stílust rendszerező és elemző munkájával az átfedésektől megtisztította, egységes egészé formálta és Karate-do néven világhódító útjára inditotta az ősi harcművészetet.

Az alapitó mester 1869-ben született az okinawai Shuriban. Koraszülöttként született. Nagyon gyenge gyermek volt, ezért szülei a nagyszülőkhöz adták. (A kor szokása szerint.) Bár sokat betegeskedett, mindenki meglepetésére azonban mégis életben marad, és felcseperedett. Nagyapja kínai irodalomra tanította. Funakoshi később kínai nyelvű verseket is írt Shoto álnéven. A harcművészetekkel körülbelül 11 éves korában ismerkedett meg. Egyik osztálytársa apja,- Yasutsune Azato (1828-1906) - híres mester volt. Ő kezdett foglalkozni a kisfiúval. Funakoshi megerősödött, egészsége rohamosan javulni kezdett. Ezt ő később a karaténak és a hosszú éjszakai sétáknak tulajdonította. Az edzéseket éjjszaka, Azató kertjében tartották. Később a kor legnagrobb mesterei avatták be a helyi küzdőmódok titkaiba: a legendás hírű Matsumura és Itosu tanítványa is volt. Az edzések mellett testét is intenzíven edzette a majdani mester, súlyokat emelt, mérföldeket futott és gyalogolt, a makiwarát (ütőfa) napjában több százszor megütötte, igyekezett mesterei tanácsát követve testéből fegyvert kovácsolni. Tanári diplomát szerzett és tanárként dolgozott.

1922-ben jelentette meg az első  Karate könyvet, a Ryukyu Kempo-Karate (Ryukyui kínai-kéz ököltechnikák). 1926-ban megjelent új könyve a Renten Goshin Karate azaz „Testnevelés és önvédelem, a Karate művészete” címmel, majd 1935-ben a következő könyve az első igazi modern karate könyv: Karate-Do Kyohan (Karate útja: Mesterek kézikönyve). Halála előtt jelent meg életrajzi könyve a Karate Do: My Way of Life (1956)

Az apró termetű - csupán 153 cm magas - ember tehetsége, szorgalma, akaratereje révén a karate oriásává nőtt.

Funakoshi az általa összeállított rendszert 1912-ben mutathatta be. Az ő vezetésével tartottak egy nagysikerű bemutatót a tórnörökös előtt.  A sikeres bemutató azt eredményezte, hogy a Japán Oktatásügyi Minisztérium meghívta az 1922-ben Tokióban rendezett kiállításra. Az itt tartott bemutató olyan hatást gyakorolt a közönségre, hogy meghívásokkal árasztották el az okinawai mestert. Így került Funakoshi Japánba, ahol tanfolyamok sorát tartotta a nagyobb városok egyetemein, és így kezdett terjedni az addig csak Okinawán gyakorolt Karate-do Japán fő szigetein is.Tokióban a Judo fellegvárának, a Budokannak tanára volt, majd lehetősége nyílott egy független dojo nyitására.

Az 1936-ban létrehozott állandó központ ettől kezdve rendszeresen képezte az iskolát tovább éltető instruktorokat. Funakoshi edzőtermét beceneve után Shoto iskolájának  „Shoto-kan”-nak  nevezték el. A más mesterek által kialakított stílusok elterjedése után a Shotokan nemcsak magát az épületet, hanem az ott oktatott módszert, karateirányzatot is jelentette. Maga Funakoshi nem nevezte Shotokannak az általa rendszerezett küzdőmódot. Egyszerűen Karaténak hívta. Az ő felfogása szerint Karate csak egy van és nem értett egyet azzal, hogy a külömböző mesterek iskoláit más-más stílusként tatsák nyílván. Jelenleg 5 nagy stílust tartanak nyílván. Ezek: Shotokan, Shito-ryu, Wado-ryu, Goyu-ryu és a Kyokushinkai.

   
  Funasohi nehezményezte, hogy a Kara szót hagyományossan azzal az írásjellel írják aminek a jelentése "kínai" volt.  Ezért a Karatét sokan a Kung fu egyik ágának tartották. Funakoshi, hogy hangsúlyozza a Karate önállóságát és különállását más harcművészetektől, indítványozta, hogy a kinai eredetre emlékeztető Kara szókép írását változtassák meg. Javaslatát - bár sok kritika érte ezért - végül is elfogadták és alkalmazni kezdték az új írásmódot. Az eredeti írásjelet (kanji) megválltoztatták, így kiejtése ugyan úgy Karate maradt, de jelentése megválltozott. A módosított írásmód jelentése " Üres kéz" . Az írásmód megválltoztatásában Japán és Kína rossz viszonya is szerepett játszott. Japánban nehezen fogadtak el egy olyan harcművészetet aminek a neve kínára utalt.

Az új írásmód "Üres" jelentése kifejezte azt, hogy ez egy fegyverek nélüli harcművészet. Funakoshi azonban a jelentést Zen buddhista szemléletben is magyarázta:

Üressé tenni magad. Mint ahogyan a tükör csiszolt felszine vissza tukrözi mindazt, ami előtte áll, s miként a csendes völgy visszhangozza a legparányibb neszt is, úgy kell megtisztitania a karate tanulójának tudatát az önzéstől és gonoszságtól, hogy megfelelően tudjon szembenézni bármivel, amivel szembekerül. 

A Karate jelentése innentől kezdve " Üres kéz", a Karate-do pedig " Üres kéz útja" jelentéssel bír. 

A klasszikus karate a test, a szellem és a lélek művészete. Nem csupán fizikális tréning, hanem törekvés olyan harcossá válni, aki képes a testét és lelkét egyaránt uralni. A karate nem csak az önvédelem eszköze: gyakorlása javítja a vérkeringést, fejleszti a fizikumot, mozgásanyaga a test valamennyi izmát és ízületét igénybe veszi, ily módon egészségmegőrző, kondicionáló hatású. A technikák a test érzékeny pontjaira irányuló rúgásokban, ütésekben és védésekben összegződnek. 

A karatéban az övek színe jelzi, hogy viselőjének milyen a tudásszintje. A kezdők fehér övet viselnek, és a színek annál sötétebbek, minél elmélyültebb a karatéka tudása. A fehér övtől a barna övig “kyu”, vagyis tanuló fokozatokról beszélünk. Aki elérte a fekete övet, “dan”-okat szerezve fejlődhet tovább.

Funakoshi Gichin mester 1957-ben, 88 éves korában halt meg. Emlékműve  Kamakurai Engaku-ji templomban található. Az emlékmű felirat: "Karate Ni Sente Nashi" - A karatéban nincs elsőként támadás. 

A Sensei sírja Kanagawa prefektúra Zen Sho-ji temetőjében található.

​Felhasznált források:

Dr Gulyás Péter - Karate c. könyve(1983)

Funakoshi Gichin - Életem a karate do (Karate Do: My Way of Life)

Okinawa rövid története - weboldal 

A Karate története